Tömören: szívesen veszünk minden felajánlást, jó helyre fog jutni minden. Az a másfél nap, amíg kint voltam, meggyőzött arról, hogy Magyarország még nem veszett el - nagyon sokan megtartották emberségüket még a legmocskosabb kormányzati kommunikáció közepette is. Az, hogy bármiféle atrocitás nélkül telt a hétvége, bizonyítja, hogy itt minden oldalon emberek állnak.

Tehát: a menekültek ellátása nálunk, Vas megyében kizárólag önkéntesekkel van megoldva, adományokból. Amennyiben lehetőségetek van rá, kérlek támogassátok a munkánkat. :)
Amire folyamatosan szükség van: menekülteknek szénsavmentes félliteres ásványvíz, gyümölcs (alma, banán, tehát ami könnyen szétosztható), zsemle, kifli, szeletelt kenyér, müzliszeletek, kisebb kiszerelésű kekszek, a kisebbeknek csoki, egyesével csomagolt cukor. A rendőröknek másfél literes ásványvíz, energiaital, szintén szendvicsek, gyümölcs, harapnivalók.
 

A menekültekről: nálunk végtelenül kedvesek és türelmesek volt, rendezetten sorba álltak a sátrunk előtt. Többen kértek vasárnap délelőtt szemeteszsákot, hogy az éjszakai eső és rohanás után takarítsanak. Ha látták, hogy valakivel nem tudunk beszélni, akkor egymás között addig kérdezősködtek, míg nem találtak valakit, aki tud fordítani. Megköszöntek mindent, nem harácsoltak, tényleg csak annyit vettek el, amit el is tudtak fogyasztani. Amikor adomány érkezett autóval, segítettek kipakolni, és ami a legjobban tetszett: leszálltak az őket kísérő rendőrökkel együtt a buszról, és gyakorlatilag előbbre lökdösték a velük utazó rendőröket, hogy először ők kapjanak kávét, vizet. Nem tudom, máshol milyen volt a helyzet, de nálunk minden rendben volt, szombat estétől vasárnap délig körülbelül 600 embert engedtünk át a határon, ahol az osztrákok már várták őket.

                                                                (kép: euronews.com)

Az osztrákokról is pár szót: ők is teljesen együttműködtek velünk is, amikor látták, hogy egyszerre érkezett 180 ember, jöttek át és segítettek az osztásban. Menet közben elfogyott nálunk a pelenka, rohantak, hogy hozzanak, mert náluk abból volt sok. Bébiételt pedig mi küldtünk át, mert az meg náluk fogyott el. Egy hetvenéves osztrák önkéntes mondta, hogy tudják ők nagyon jól, hogy amit a kormányunk mond, az nem a magyarok véleménye. Hogy a kerítésnek most annyi haszna lenne, hogy nem tud segíteni egymásnak a magyar és az osztrák önkéntes.

A rendőrökről: minden tiszteletem az övék. A szolgálat huszadik órájában sem türelmetlenkedtek a menekültekkel, végig nyugodtak voltak ők is. Éjjel leszakadt az eső, és ők azzal voltak elfoglalva, hogy a tömegben keressék a gyerekeket, és hozzák őket a sátrunkhoz másik ruháért, esőkabátért. Volt időnk beszélgetni velük. Az ellátásukról annyit, hogy mi adtuk nekik a vizet, a kávét, az energiaitalt, müzlit, szendvicseket - messze nem kapnak 5000 kalóriát egy nap. Amikor menekültek érkeztek, jöttek kérdezni, hogy mit segítsenek. Volt, aki nekiállt a sátorban válogatni az adományként érkezett ruhákat méret szerint. :)

Tömören: szívesen veszünk minden felajánlást, jó helyre fog jutni minden. Az a másfél nap, amíg kint voltam, meggyőzött arról, hogy Magyarország még nem veszett el - nagyon sokan megtartották emberségüket még a legmocskosabb kormányzati kommunikáció közepette is. Az, hogy bármiféle atrocitás nélkül telt a hétvége, bizonyítja, hogy itt minden oldalon emberek állnak.

A beszámolót a ZöldFront egyik vas megyei tagjának köszönhetjük.