Már öt éve, hogy az Orbán-kormány elfogadta az egyszerűsített honosításra vonatkozó eljárást, a külhoni igénylők száma pedig folyamatosan nő. Miután az adott személy megkapja állampolgárságát, választójoggal rendelkezik Magyarországon, így befolyásolva az anyaország politikai viszonyait. Ezek a szavazók mindeddig a jobboldal javára billentették a mérleget. Az ok teljesen érthető. Ettől eltekintve a felnövekvő generációnak már szüksége van a baloldalra, annak koncepciójára, és ideológiájára.
Pár napja az egyik vezető szlovákiai magyar hírportálon jelent meg egy cikk, miszerint a Jobbik, különböző külhoni civil, és diákszervezeteknek pénzügyi támogatást adott. Az ügy még 2012-ben történt, ez azonban csak most látott napvilágot. Az érintettek nem tagadták a tényt, elismerték pályázásukat ezekre az összegekre, mondván, több másik párthoz is beadták igényüket, érdemi válasz azonban tőlük nem érkezett. Jobbikhoz való kapcsolatuk egyértelmű, erre a kérdésre azonban csak kitérő válaszokat adtak. Többek közt ilyen pénzekből szabadegyetemet rendeznek Martoson.
Ez a nemzeti radikalizmus jelenlétének csak egy példája. Meg a jobboldalé úgy általában. 2010-ben ugyanis a Fidesz az állampolgársági döntéssel népes külhoni szavazótábort szerzett magának. Ezt a csoportot legfőképpen az idősebbek alkotják, hisz ők azok, akik éltek/élhettek, mikor a Felvidék még Magyarország része volt, eredetileg magyar állampolgárként születtek, és mindig is vágytak arra, hogy az anyaországhoz tartozzanak. A szélsőjobb inkább a fiatalok körében indult hódító hadjáratra, tipikusan olyanok közt, akik a "Trianon" szó hallatára vöröslő fejjel kezdik el terjeszteni az igét. Itt ugyanis Trianon még mindig élő dolog, elég csak az egyre népszerűbb autonómia-témára gondolni, mely egyfajta revíziós törekvésnek is tekinthető. De ez így nem teljesen igaz.
Népszavazás Magyarországon 2004-ben. (origo)
A határon túli magyarság és a magyarországi baloldal viszonya mélypontjának lehet tekinteni a 2004-es népszavazást. Ez a kezdeményezés eredetileg teljesen más célból indult, a kettős állampolgárság kérdését pedig később adták hozzá. Az akkori kormánypárt, valamint több másik baloldali párt teljes mellbedobással ellenezte, és elutasította ezt a kérdést, híveit arra bíztatva hogy szavazzanak a kettős állampolgárság ellen. A népszavazás végül eredménytelenül zárult, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a külhoniak az azt támogató Fideszhez, vagy épp a Jobbikhoz forduljanak.
Szemléletmódban azonban van némi különbség. A februári szlovákiai népszavazáson, melyet a "család védelmére" írtak ki (valójában inkább a melegjogok sárba tiprására), a szlovákiai magyarok jól vizsgáztak. Az országos átlag 21%-os volt, míg több magyar többségű járásban a 10%-ot sem haladta meg a részvételi arány. Tulajdoníthatjuk ezt az érdektelenségnek is, a valóság igazából ennél pozitívabb. A magyarok többsége egyszerűen nem lelte örömét abban, hogy mást olyan jogoktól fosszon meg, amik meg kéne, hogy illessenek egy adott személyt.
A magyarok nemet mondtak. (Kettős Mérce)
A szlovákiai magyar fiatalok pedig már mindinkább zöld/újbaloldali/liberális szemlélettel látják a világot. Ők talán vegyes házasságban élő szülők gyermekei, ahol a fiatal mindkét részről különböző nyelvet, kultúrát tanul, így elfogadóbb lesz másokkal szemben, egyben nyitottabbá válik a világra. Talán két tannyelvű iskolába jár, ahol tanul a másik nemzet irodalmáról és a történeleméről, ezáltal könnyebben megértve mások helyzetét. Itt pedig találkozik a baloldal, liberális világszemléletével. Az elfogadással, a nyitottsággal. Jobban megnézve az autonómia, és a nyelvhasználat ügye is mind ide tartozik, hisz ez ugyanaz a szabadság, egyenlőség melyre a külhoni magyarság és az új magyar baloldal felesküdött.
Viola Kristóf
ZöldFront tag, szlovákai magyar.
